Férjemmel töltött napjaink nagy részében a legtöbb beszélgetésünk a "mihez fogjunk, hogy megéljünk" c. téma körül forgott.
Az egyik ilyen alkalommal vetődött fel, hogy jelentkezni kellene nevelőszülőnek, és befogadni egy-két HHH ( halmozottan hátrányos helyzetű) gyermeket.
aki engem egy kicsit is ismer, ő ezen a gondolaton nem csodálkozik, hiszen a jelenlegi munkahelyemen tanuló kis "rémeket" ( pl. F.J) is örökbe akarom fogadni, hogy szebb, jobb élete legyen...
Úgy gondoltam, hogy még mielőtt komolyabban beleásom magam a témába, megkérdezem az illetékeseket. Férjem nem zárkózott el, csak azt közötte ki, hogy kizárólag édes szőke angyalt vehetünk magunkhoz...akinek már barnáskás a haja, bőre, az már nem jöhet. ( no comment)
A következő lépés a gyermekeim kérdőre vonása volt. A háromből kettő, a 21 éves leányka, és a 16 éves fiúcska jött éppen kapóra a vasárnapi ebéd közben a közvéleménykutatásra.
A kevés bevezetőszöveg után keményen nekik szegeztem a kérdést:
Mit szólnátok hozzá ha, nevelőszülők lennénk, és befogadnánk 1-2 gyereket....?
Az októberi nyárban egy pillanatra mintha a jeges északi szél tekintett volna be a nappalinkba....A leánykám jutott először szóhoz...ehhez:
-Anya..nem vagyunk már így is elegen...???
Aztán a fiúgyermek:
-Inkább vegyél tevét a neten és neveld azt...
Na ezek után úgy éreztem, hogy a témát tovább feszegetni nem illdomos, de azért -hogy ne érezzék, hogy ilyen könnyen megnyerték a csatát, vázoltam, néhány érvet a dolog mellett.
Küzdelmem teljesen hiábavaló volt, bár a fiamnak volt még egy kérdése, hogy "és mekkora lenne a gyerek? "
Lányom barátja csuklóból tolta a választ neki: 16 éves szőke kislány...." de a fiúcskát ez sem hatotta meg, és erősen ellenállt.
Ekkor beláttuk a férjemmel, hogy ezt a csatát elvesztettünk...na persze ettől még a háború a miénk...:-)
TEhát az agyalás a miből legyünk milliomosok / :-))) / témakörben folytatódik tovább...:-)