Újra itt:-) Pár napig hűtlen voltam, de miután többen figyelmeztettek, hogy "olvasom ám...", úgy gondoltam, meg kell adni az örömet a hűséges olvasóknak...:-)
Szóval: munkaügyben semmi változás, paraszttá váláson agyalok még mindig. Mondjuk van akinek ehhez semmit nem kell tenni, akkor is az, de én -szerintem- nem ebbe a kategóriába esek:-))
Pályázatokat nézegetek, hátha valaki hozzánkvágna egy kis tőkét, amivel el lehetne indulni az úton....Amerikai nagybácsi nincs sajnos, csalni-lopni meg még nem tanultam meg, úgyjogy valami tisztességesebb utat kell találni a meggazdagodáshoz.
Sokan csodálkoznak azon hogy annak ellenére, hogy a helyzetem nem tekinthető rózsásnak, és mégsem stresszelek rajta...inkább vigyorgok, mint a suli aulájában a töklámpások...
Ne kérdezd mitől van jó kedvem, mitől tudok mosolyogni, lényeg a lényeg, nem vagyok padlón...és ez már egy pozitívum...:-)
Na persze volt, amikor a béka seggit én is alulról szagoltam,, ez kb. 3 éve történt, de azóta sokat nőtt az önbizalmam...az életszínvonalam még annyira nem.
Azokhoz az időkhöz képest a mostani....kész felüdülés:-)
Bízom abban, hogy az elkövetkezendő 2-3 hónapban megtaláljuk az utat, amelyre lépni kell, és talán végre egy végleges ösvény lesz, nem megint ilyen határozott idejű (aztán mégsem) izé...
Merthogy ugye jól meghatározták az idejét, és és hátradőlve nyugodtan éldegéltem, hogy két évig biztos a dolog.
Aztán mégsem. Nincs is ezzel semmi gond, megértek én mindent, csak azt sajnálom hogy akkor amikor léphettem volna, nem léptem, mert úgy gondoltam nem lenne fair...
Na hát én akkor betartottam a játékszabályokat..mások viszont nem.
Hát így jártam, de ennek is oka van.
Biztosan valami tuti jó munkahely, vagy saját vállalkozás, vagy egy lottó ötös vár rám, és ezért alakult így. :-)))))))))
Szóval vigyorogjuk, és így könnyebb elviselni azt is ami bánt, és ami rossz....
És persze találjuk meg az ici-pici vagy nagyobb szép dolgokat:-)
A mai nap élménye az volt, hogy megnézhettem, hogy hogyan táncol az én drága harmadszülött, botlábúnak hitt gyermekem, aki amúgy itthon olyan lusta, hogy menet közben meg lehetne operálni...:-))))
Annyira aranyosak voltak!!! Persze a hülye fényképezőben betelt a memóriakártya, na de aki nem jött el az így járt...mi láttuk, és ez a lényeg:-))))))))
Tegnap elkezdődött a fotópályázat a www.bungalow.hu -n.
Tök jó nyeremények vannak szerintem.
Aki Vincze Lillát megboldogult ifjúkorában hallotta utoljára, amikor Júlia nem akart a földön járni
annak javaslom hogy menjen fel Lilla honlapjára, és hallgassa meg az új cd-jét.
Nekem itt van belőle kettő is...:-) Igaz ezek felajánlott nyeremények, tehát nem lenne illdomos felboltani őket.
Lilla szerintem nagyon jól énekel, egészen más, mint amire emlékeztem, de ha beírjuk yuotube-ra a nevét ott is nagyon jó, régi-régebbi számokat hallhatunk tőle.
Na ennyi volt a reklám:-)
Szóval azért akkor is történik ám valaki, ha pár napig nem jelentkezem:-)
Ja...varrtam is, erről majd csinálok képeket. A varrószobámról is, mert imádom...a drágaságos gépemmel együtt:-)
De legjobban a büdös kölköket imádom, akik mindig okoznak meglepetést..ma pl. a kicsi a tánccal lopakodott mélyen a szívembe, a középső meg egy mondattal, amiben azt taglalta, hogy milyen klassz, tök jó család is vagyunk mi....:-))
Lehet hogy nem vagyunk gazdagok, nincsenek bankbetétek, márkás autók, kolbászból kerítés, csak három ici-pici drágakő, amely mindig...végig az életem folyamán csillogni fog, és beragyogja öreg napjaimat.....Hüpp..hüpp...
Mondjuk erre azért még várni kell, mert a következő 50 évben még nem szándélkozom megöregedni...:-)
Ennek egyik oka, hogy a férjemmel is szeretnék egy kis időt eltölteni itt a sárgolyón, arra meg mostanában nem sok -semmi- esély van....:-(
Most viszont vacsoratime....:-))))))))