vasárnapi repülő ebéd

Még a teveklubos dolog előtt történt.
Férjemmel ketten -mert mi mindent együtt csinálunk, kivéve amit nem- nekiálltunk ebédet főzni.
Neki egy általában egyet jelent azzal, hogy meg kell élezni a házban található összes késeket, lehetőleg nagyon precíz és hosszadalmas munkával, amitől nekem égnek áll a hajam....
Most is ezzel kezdődött az ebédprojekt.
És előszedtem a hűtőből a húsokat, a szekrényből az edényeket, hogy a a kések is rajtra készek lesznek nekiállhassunk a munkának. Kacsát vettünk, mert egy jó kis pirosra sült kacsára fájt a fogunk....( fáj azóta is)
Én már magamban jó előre elterveztem, hogy miben fogom párolni, aztán miben sütni, mit teszek az aprólékból készült levesbe. Részemről minden készen állt a rajthoz, de a kések még nem.
Ekkor már nem kicsit voltam feszült -még ideges nem :-) -, és gondoltam akkor majd én feldarabolom valamivel azt a fránya kacsát, ha egyszer a férjem a késélezés miatt nem ér rá.
Ezzel a lendülettel nyúltam a zacskó felé, amibe a bolti csomagoláson kívől belehelyeztem a szárnyas állatot még pénteken.
Amint kicsusszant a csomag a zacskóból, egyből elszállt a maradék jó kedvem is, mert megéreztem egy olyan "illatot" amilyen nem várható el egy szavatossági időn belül lévő, pár ezer forintot taksáló ebédnekvalótól.
Bizony a kacsa büdös volt. Nem kicsit....
Természetesen nem tanakodtunk sokat a szárnyasállat további sorsán, hiszen emberi fogyasztásra totál alkalmatlan volt, és hát az állatainkat is szeretjük annyira, hogy ami már ennyire büdi, azt már talán nekik sem főzzük meg....
Csak lábjegyzetként: a valaha hápogót pénteken vettünk, keddig lett volna szavatos, és hűtőben tartottuk...ja és egy S-sel kezdődő nevű boltban vettük.
Az én drága párom szerencsére viccesre vette a figurát, és nem borította össze dühében a konyhát...Azon nevetgélt, hogy hogy ráfaragtunk, hiszen már mindketten a szánkban éreztünk a sült kacsa illatát már napokkal előtte, és tessék...a kacsa még halálában is bosszút állt, és megbüdösödött még időnek előtte....
Erre az én okos, és a dolgokat előremozdító véleményem az volt, hogy ezért kell itthon nevelni a húst, és akkor tudjuk, hogy mióta van levágva a hűtőben, és persze mit eszünk.
Persze azért nem álltunk neki rögtön a baromfiudvar-projekt megvalósításán, hanem megfőztünk a többi húst amit találtunk szerteszéjjel a hűtőben...és azokból jól beebédeltünk...:-))