Advent II.

Aztán van karácsonyi vásár Esslingenben is.
Sőt ott nem is egy hanem mindjárt három is:-)
Van egy olyan bolhapiac szerű, ahol használt dolgokat és kézműves termékeket lehet venni.
A használt dolog alatt nem a Mo-n megszokott lopott fűnyírót és láncfűrészt kell érteni.....régi könyvek, használati tárgyak, kerti, szobai díszek, stb.
Aztán van egy karácsonyi vásár, mindenféle fajta, színű, illatú, anyagú és persze árú ajándéknak valóval.
Konkrétan amit el tudsz képzelni, azt ott megveheted...sőt még annál is többet.
Erről van sok-sok képem és majd még lesz id, de majd egy külön képtárba teszem fel....:-)
Aztán van még egy középkori vásár...lévén hogy a kisváros nagy része régi város, régi házakkal, szűk utcácskákkal:-)
Ebben a vásárban az árusok középkori öltözetekben vannak egész nap..pontosabban nov.22-dec.22 között minden nap:-)
És....olyan dolgokat árulnak amit abban a korban vettek, használtak az emberek.
Gyapjúból, pontosabban olyan filcszerű anyagból készült ruhákat, között kesztyűt, sapkát, kézmelegítőt, zoknit.
Fából készült kupát, edényeket, tányérokat, evőeszközöket.
Házi készítésű szappant, lekvárokat, likőröket, borokat, ételízesítőket.
Ezek nagy részét meg lehetett kóstolni vásárlás előtt. Persze csak nagyon kis adagot adtak, de ha valaki végigkóstolta az árukészletet, akkor eléggé rózsaszínbe látta volna már a világot:-)))
És jó kislány voltam, csak a vadrózsabort kóstoltam meg, aztán vettünk is egy üveggel:-)
Aztán volt ott bőrdíszművel, szőrmeárus, késkészítő, akinél lehetett kést, ollót éleztetni is.
Volt kosárfonó és volt aki ágakból seprűt kötött.
Voltak "templomos" díszeket árusítók, itt mindenféle méretben, színben és formában pompáztak a keresztek, rózsafűzérek, kis szobrocskák, képek, stb.
És persze sok-sok olyan bódé, ahol enni és inni lehetett...mindenféle finomságot.
Ez nagyon meglepett, mert kiderült számomra, hogy a népek nem is vásárolni jönnek, hanem enni:-))))))
Összegyűlnek egy ilyen bódé előtt az ismerősök, esznek -isznak közösen és közben beszélgetnek.
A bódéknak legalább a fele kaját árult...volt ám ott olyan illat, hogy nagy akaraterő kellett, hogy ellent tudjunk állni....:-)
A férjem nem szeret ilyen helyeken enni...de én közöltem vele, hogy egyszer eljövök egyedül és fogok enni valamit...lehet hogy nem is csak EGY valamit....:-))))))))
Hm..mert ennek olyan jó hangulata van.....:-)) Mint Kanizsán a Vásárcsarnokban állva enni a sült hurkát:-)
Ja és persze van körhinta a gyerekeknek, lehet nyíllal célba lőni, vagy középkori "szerencsejáték"...
Ez rajta van a videon amit majd belinkelek ide.
Egy hordó teteján kis házikók vannak és két egér...Arra lehet fogadni, hogy melyik házba megy be az egér, amikor elengedi a gazdája. A ház tetejére kell tenni az 1 eurost, és ha oda megy be akkor visszanyeri az ember, ha nem akkor elveszti:-)
Hát..órákat lehetne mesélni erről a vásári mindenféléről...és akkor még a stuttgartiban nem is voltunk...:-))

Advent I.

Néhány érdekesség, és élmény a várakozás csodaszép időszakából.
Itt már november végén elkezdődik az ünnepi készülődés. Mindenhol sütnek, és már van ahol becsomagolt ajándékokat is láttam..( én meg még meg sem vettem őket:-)))
És persze kikerültek az ajtóra, falakra, asztalokra a karácsonyi dekorációk.
Ha ez még mindig enm hozza meg a kellő hangulatot, el kell menni egy karácsonyi vásárba.
Akár válogatni is lehet, mert majd minden városban van, valamilyen.
Itt ahol lakunk Advent 1. vasárnapján volt egy vásár. Az itteni iskolások, ovisok, egyházi közösségek készítettek apró ajándékokat és árulták a vásárban. Mindenki külön kis sátrakban, és mindenhova oda volt írva hogy melyik iskola, óvoda vagy gyülekezet készítette. A bevétel -gondolom- megy a közösbe.
Itt nem vásároltam semmit, csak a forralt bort -pontosabban glüh wein- kóstoltam meg.
Jó magyar szokás szerint megkerestük az akciós áron kapható borocskát. 2 euro helyett 1,50 volt kiírva
Na mondom tök jó, ez pont az amit keresek:-) Férjemet kértem meg, hogy intézze el a vásárlást:-)
Nagyon meg voltunk lepődve, amikor 1,50 helyett 2,50-et kértek....de nem reklamáltunk.
Megittam, bár néha kissé keserű volt, mert úgy éreztem átvágtak, becsaptak.
Gondoltam megérdemelnék, hogy a szép, festett kék pohararat egyszerűen ne vigyem vissza a pulthoz, hanem elvigyem emlékbe...:-((
Amikor megittam a borocskát a férjem visszavitte a poharat, és nem csak egyszerűen letette, mert mondott neki az eladó valamit.
Kiderült, hogy visszaadott neki 1 eurót...mert az a pohár betétdíja volt...:-))))))
Aki visszavitte, annak tényleg 1,50-be volt a bor, aki hazavitte a poharat, annak 2,50.
Hát...minden jó ha a vége jó:)))

Pizzaparty

Most picit sajnálom hogy nem vagyok otthon, mert kimaradok egy jópofa kezdeményezésből..illtve mivel a számlaszámuk megvan, azért valamit tudtam hozzátenni a sikerhez:-)
Bemásolom ide a felhívást, hátha valakinek megtetszik és a jó ügy segítségére siet...

Már gyűlt össze pénz, torta, ajándéktárgy, stb.felajánlás, de még dec. 21-ig bármi lehet:-)))

Jótékonysági Pizza Party Nagykanizsán!!!

Tisztelt Ismerőseim!

A sok bosszúság és negatív történés után a segítségeteket kérem! Láttam a tévében, hogy Bp-n sztárok szolgáltak fel pizzát rászoruló gyerekeknek. Azt gondoltam ki, hogy sztárok nélkül csináljuk meg ezt itthon, Nagykanizsán is! Nagyon gyorsan kiszámoltam, hogy ha mától 10 napig sikerül összegyűjteni legalább 100 ezer forintot, akkor száz kanizsai kisgyerek kaphat pizát és üdcsit, vagy kakaót Karácsony előtti utolsó tanítási napon valamelyik pizzériájában!

Természetesen keressük azt a pizzériát is, ahol ezt meg tudjuk oldani, és nagyon kérem a segítségeteket! Gyűjtsünk össze 100.000 Ft-ot! Várom a felajánlásokat itt, vagy akár ha valaki nem akarja a nevét adni akkor privátban!

Próbáljuk meg, hátha sikerül!

Köszönöm előre mindenkinek!

http://www.facebook.com/profile.php?id=1267119647


Akkora az érdeklődés, hogy íme a hozzájáruláshoz szükséges információ! ... és mindenkinek nagyon nagyon köszönöm!!!!

A Jótékonysági pizzaparty támogatását a 11773494-10497973 számlára lehet küldeni Tar Mihály nevére, "pizza" legyen a közlemény! Köszönöm!

Én is köszönöm:-)

A kék színű vödrök esete a takarítószemélyzettel

2 héttel ezelőtt a fejembe vettem, hogy lemosom az ajtókat az egyik lakásban. Ehhez kértem ( emailen) egy vödröt a tulajtól. Azt írta vissza, ott lesz a vödör amikor megyek.
Nagy elszántsággal meg is érkeztem, egy vidám csütörtöki napon, és előbb sorra vettem a "Grundreinigungot" az alaptakarítást.: fürdő+WC, portörlés, porszívózás, felmosás.
Ezután kezdtem keresni a vödröt.
A lakásban nem találtam, de a tetőteraszon ( legfelső lakás, hatalmas füves, dísznövényes tetőterasszal) megláttam egy nagy kék vödröt. Gondoltam, biztosan ő az...:-)
Kimentem érte, hát volt meglepi, mert a kivül egészen rendesen kinéző vödör belül csupa szutyok volt: virágföld, száraz levelek stb. volt benne.
Tehát ez egy kerti vödör...
Sebaj gondoltam, ez egy takarítónőnek nem lehet leküzdhetetlen probléma: bevittem és szépen kipuceráltam.
Félig engedtem vízzel, és célba vettem az első ajtót, ami a legközelebb volt, a bejárati ajtót.
( a történet további részéhez fontos, hogy az előszoba fapadlós)
Nekiálltam az ecetes tiszítószerrel sikálni az ajtót, ügyet sem vetve a vödörre.Kb. 5 percig csak az ajtóval foglalkoztam, majd mentem a vödörhöz tiszta vízért.
Igenám, de addigra a tiszta víz egy része elárasztotta az előszobát....mert a kerti vödör azon túl, hogy kerti, még lyukas is volt....
Na gyorsan rongy szanaszét dob, vödör bevisz a kád fölé, hogy a maradék oda menjen.
Aztán előszobafelmosás és kicsi bosszankodás. Nem nagy, mert ezek a történetek inkább megnevettetnek, minthogy dühöngjek miattuk:-) ( meg legalább van téma a blogban)
Este már itthon nekiültem levelet írni nekik. Mivel ugye kissé hézagos ( szakadékos) a nyelvtudásom, kb. 3 órába tellett a 2 mondat:  a vödör lyukas volt. STOP. legközelebb viszek magammal vödröt. STOP.
Na ma reggel újult erővel és lelkesedéssel, kezemben a kicsi kék vödörrel elindultam  a színhely felé.
Amint beléptem az előszobába megláttam egy kicsi KÉK vödröt, ami csak rám várt....:-)))
Legalábbis akkor még azt hittem....
Na gondoltam csudajó nekem, a nagy kék lyukas vödör helyett most van két kicsi kék vödröm, tehát akár mindkét kezem külön vödörben dolgozhat:-))
Takarítás után aztán előkaptam az ottani vödröt, gondoltam használódjon az, ne az enyém.
Hatalmas volt az örömöm, amikor kiderül: NEM lyukas!!!:-))
Szépen tettem bele vizet, mentem ajtót mosni. Amikor elhasználódott a víz, gondoltam teszek bele másikat.
Bevittem a fürdőbe a vödröt és.....................................
Kiszakadt a hülye füle a helyéről, a vödör leesett, elrepedt és az össze víz a járólapra folyt.....:-((((
Én pedig itt álltam a tócsa közepén, a kezemben a vödörfüllel és akkor már tényleg nem tudtam hogy nevessek vagy sírjak....
Meg van átkozva ez az ajtómosás, annyi szent.....
És ekkor főszerepet kapott a saját kicsi kék vödröm. Aminek a segítségével végül le tudtam mosni az ajtókat, úgyhogy most olyan ecetszag terjeng a lakásban, hogy szerintem estére tele lesz muslincával:-))))))))
És sajnos szegény vödröt ott hagytam az helyett, amit sikerült hsználhatatlanná tenni....
Úgyhogy most egy kis kék vödörrel szegényebb, de egy blogbejegyzéssel gazdagabb vagyok:-))









.

Hm:-))

Hát ennyit számít egy izgalmas cím a bejegyzés elején:-) Kb. 8x annyian nézték meg a három pasis bejegyzést, mint az átlag forgalom:-))
Azt hitték hű de izgi lesz:-))))) Mondjuk nekem izgi volt, mert tényleg féltem kicsit:-)
Na..most nem is akarok mesélni, csak egy dolgot, amit még nem mondtam: Itt, Németországban a bevásárlóközpontokban, hivatalokban stb. nincsenek biztonsági őrök. :-))
Hogy kamerák vannak-e felszerelve azt nem figyeltem még meg:-)
De azért tök jó, hogy ha bemegyek vásárolni valahova nem áll oda a rögtön a hátam mögé egy őr és nem vizslatja minden mozdulatomat. És persze a bolti eladók sem tesznek ilyet....:-)

Három pasi kényeztetett...

Három pasi kényeztetett....:-)))
Először "lelocsoltak", aztán jöttek a simogatások. Itt már menekültem volna, annyira nem tetszett a dolog, de nem volt mit tenni, ki kellett bírni. Na az, hogy még fizettem is ezért...csak hab volt a tortán.
Úgy történt, hogy elmentünk lemosatni az autót. Persze itt az sem úgy működik, mint otthon.
Beálltunk a sorba, és vártuk hogy ránk kerüljön a sor, és be tudjuk gurulni a kocsival a mosóba.
- Mikor kell kiszállni?- kérdeztem a férjemet.
- Nem kell kiszállni, csinálj minden úgy, ahogy én.
Cseppet sem nyugtatott meg a válasz, de vártam nyugodtan és türelmesen.
Jött az egyik alkalmazott -történetesen egy nőnemű- és megkérdezte milyen szolgáltatást szeretnénk...Megmondtuk, fizettünk és vártunk tovább. Persze az egész nem tartott tovább 3 percnél.
Aztán a néni intett, hogy mehetünk előbbre. Na..itt kezdődtek a bajok. Előugrott három pasi és elkezdte mindenféle fecskendőkkel, elől-hátul, felül és oldalt locsolni az autót.
Ez még itt tetszett, hiszen a víz nem gyütt be az utastérbe:-)))
Aztán az egyik előbbre irányította a kocsit pár méterrel. Mint utóbb kiderült, ez már egy futószalagszerű izé volt. Itt már nem kellett járatni a motort, gázt adni, stb. ment magától a szalagon.
Szóval előbb lelocsolták a kocsit vízzel, ami olyan magasnyomású izéből jott, aztána  szalagon gurultunk tovább, ahol mosószeres mosás kezdődött.
Ez még olyan lájtos volt...
Utána viszont jött a simogatás, ami annyira már nem tetszett. Mindenfelől, oldalról, föntről jöttek a nagy simogató törlő-akármilyen pamacsok, amik körülvették, kényeztették az autót. Mi meg bent ültünk közben....
Belegondoltam Úristen mi lenne, ha lenne egy áramszünet, vagy egy akármilyen gond, ami miatt itt kellene ülnünk a nagy pamacsok között, amiknek ijesztő hanjguk is volt és  vizesek voltak...
És a nagy böszme kék pamacsos izé ott táncolt a szélvédőn..és oldalt, és fölül...Úgy tűnt, itt megállt az idő..ebben az autómosós, vizes, zajos világban...
Menekülési útvonal nincs, ki kell bírni...És kérdés, hogy hol a vége a dolognak??? Mert ugye az a legjobb többnyire. A vége...
Nagy sokára kivilágosodott, láttam hogy az előttünk lévő autó már "szárad"...
Ott a végén -utójáték gyanánt- még megszárították, megtörölgették levaxolták a kocsit, és már látszott az út a szabadság felé.
Ez volt az a pont, ahol meg mertem szólalni. Addig görcsösen kapaszkodtam az ajtóban egyfelől, a férjem kezébe másfelől..
És itt akkor azt mondtam na ide aztán soha többet...
Olyan kocsimosó amiben végig ott ül az ember, levizezik, lesamponozzák, újrra vizezik, megszárítják..és mindent ép ésszel ébren kibírni...
Kösz...ennyi épp elég vót:-))

Újabb megszívlelendő:-)

Hát igen, minden napra egy mese:-))..mint a mesében:-)
( gyerekeimnek volt egy mesekönyve ilyen címmel)

Szóval:  sose porszívózz háttal az ajtónak egy üres lakásban.
Én, ezt, akkor...még nem tudtam:-))
Így hát porszívóztam. 
A bejárati ajtóval szemben lévő hálószobában taszigáltam éppen a porszívót, elmerengve a saját gondolataimban. Közben nézegettem ki az ablakokon, amelyik két falon, tehát két oldalról egy-egy erdőrészre néztek. Gyönyörű színes falevelek táncoltak a nevető napsütésben...néha egy-egy le is esett a nagy táncolásban.
Igazi, valódi gyönyörű őszi idő...hm...milyen szép is.....:-)
-HALLLLÓÓÓÓÓ- majd bepakoltam a gatyámba a cuccost, úgy megijedtem!!!! A háziasszony tök váratlanul hazaállított és a porszívó zajától, s csendes mélázásomban nem hallottam, ahogy jön fel a lépcsőn, csak amikor már rámtörte a bejárai ajtót...nosza el is dobtam a csövet amit fogtam, rögtön:-))
ÁÁÁááááá a frászt hozod rám -tört ki belőlem, természetesen magyarul...
Valahogy megérthette mit mondok, mert sűrű elnézéseket kért....Aztán egy jót nevettünk a dolgon:-)
Ez a nő amúgy mindig jókedvű, mindig kacag, szerintem fel kellene írni receptre néhány embernek....:-))
Egy szó mint száz: sosem lehetsz biztos benne, hogy az üres lakásban valóban te vagy egyedül:-)
Ja..éppen ezért ne csinálj soha olyan az üresnek hitt lakásban aminek a háziak nem örülnének ha látnák....:-)
Pl. ne kapcsold be a tévét, ne merülj el egy kád forró vízben, ne egyél ki a hűtőből semmit...és ne feküdj az ágyacskába.....:-)