Amikor a kezemmel főzök, de az eszemmel nem…
Néha –nagy ritkán– szoktam olyan vacsorát
készíteni, hogy valamilyen húst veszek, és arra teszek egy boltban kapható
úgynevezett zacskós porkeveréket. Többféle cég is forgalmaz ilyet, olyan, mint
a zacskós leves, csak ehhez tejszínt, tejet, vagy mást kell tenni – amit a recept
előír–, összeforralni és rátenni a megpuhult husira.
Az egyik ilyen nevezetes alkalomkor elővettem
az épp szimpatikus zacskót, és elkezdtem olvasni a hátulján, hogy mit, hogyan,
s merre.
Közben szólt a tévé, és még közben
beszélgettünk is, szóval ezer felé kellett figyelni.
Megpároltam a hús az egyik serpenyőben, a
másikban pedig a zacskós porhoz készítettem a dolgokat.
Kicsi olajon hagymát, szalonnát kellett
pirítani, arra a zacskó tartalmát, majd tejszínt önteni, aztán rá a husira, és
betolni az egész cuccost a sütőbe.
Nosza pirult a hagyma, sült a szalonna zsírja
kifele, a híradóban éppen valamelyik aktuális téma volt napirenden, a férjem
pedig a munkahelyi élményeit mesélte.
Én pedig kavartam, szeleteltem, tűzállót
vajaztam serényen. Amikor a hús kellően puha volt, és a hagymás szalonnás
történet is jónak látszott, ráöntöttem a tejszínt,és a vizet, közben rá-rá pillantottam a zacskóra, nehogy
elrontsak valamit. Az egész motyót beleöntöttem a tűzállóba, és betoltam a
gondosan előmelegített sütőbe. Innentől már csak várni kellett, hogy
megpiruljon a kaja, és már kész is.
Ennél a pontnál átsuhant az agyamon egy
gondolat, hogy talán több vizet öntöttem a szószra, mert szokatlanul hígnak
láttam, de gondoltam semmi baj, majd elpárolog és jó lesz az.
Amíg a kaja a sütőben volt, eltakarítottam a romokat a konyhapultról.
Vágódeszka, kés, lapát, kanál, stb. a mosogatóba, a vaj a hűtőbe, a porkeverékes
zacskó a szemétbe készült.
Felemeltem a zacskót, ami gyanúsan nehéznek
bizonyult, és akkor jött a felismerés: annyira olvastam a hátulján a receptet,
és közben tévéztem, és közben beszélgettem, hogy nem öntöttem bele a zacskó
tartalmát a serpenyőbe!!! Megcsináltam a tejszínes szószos kaját a porkeverék
nélkül…Hát ezért volt híg az öntet, nem azért mert sok vizet tettem bele…:-D
Na innentől vált igazán izgalmassá az esti
program, hiszen nem tudtam, milyen lesz a szószos kaja szósz nélkül…? A teli
zacskót egy óvatlan pillanatban visszacsempésztem a szekrénybe, és mint aki jól
végezte a dolgát, leültem, és vártam hogy elkészüljön a vacsoraJ
Közben persze azon agyaltam, hogy mit mondok
majd, ha nagyon nem fog hasonlítani a szósztalan történet ahhoz, ami az
emlékeinkben él erről a kajáról…?
Mentő ötletként eszembe jutott, hogy teszek
reszelt sajtot a tetejére, valamit talán enyhít a helyzet nyomorúságán.
A vacsora lassan el is készült, és ahhoz
képest, hogy az egyik leglényegesebb hozzávaló nem került bele, egészen ehető
lett. És így legalább nem ettünk mesterséges színezékekkel és adalékanyagokkal
dúsított porkészítményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése