2017. május 11., csütörtök

Amikor a kezemmel főzök....:-)


Amikor a kezemmel főzök, de az eszemmel nem…



Néha –nagy ritkán– szoktam olyan vacsorát készíteni, hogy valamilyen húst veszek, és arra teszek egy boltban kapható úgynevezett zacskós porkeveréket. Többféle cég is forgalmaz ilyet, olyan, mint a zacskós leves, csak ehhez tejszínt, tejet, vagy mást kell tenni – amit a recept előír–, összeforralni és rátenni a megpuhult husira.

Az egyik ilyen nevezetes alkalomkor elővettem az épp szimpatikus zacskót, és elkezdtem olvasni a hátulján, hogy mit, hogyan, s merre.

Közben szólt a tévé, és még közben beszélgettünk is, szóval ezer felé kellett figyelni.

Megpároltam a hús az egyik serpenyőben, a másikban pedig a zacskós porhoz készítettem a dolgokat.

Kicsi olajon hagymát, szalonnát kellett pirítani, arra a zacskó tartalmát, majd tejszínt önteni, aztán rá a husira, és betolni az egész cuccost a sütőbe.

Nosza pirult a hagyma, sült a szalonna zsírja kifele, a híradóban éppen valamelyik aktuális téma volt napirenden, a férjem pedig a munkahelyi élményeit mesélte.

Én pedig kavartam, szeleteltem, tűzállót vajaztam serényen. Amikor a hús kellően puha volt, és a hagymás szalonnás történet is jónak látszott, ráöntöttem a tejszínt,és a vizet,  közben rá-rá pillantottam a zacskóra, nehogy elrontsak valamit. Az egész motyót beleöntöttem a tűzállóba, és betoltam a gondosan előmelegített sütőbe. Innentől már csak várni kellett, hogy megpiruljon a kaja, és már kész is.


Ennél a pontnál átsuhant az agyamon egy gondolat, hogy talán több vizet öntöttem a szószra, mert szokatlanul hígnak láttam, de gondoltam semmi baj, majd elpárolog és jó lesz az.

Amíg a kaja a sütőben volt,  eltakarítottam a romokat a konyhapultról. Vágódeszka, kés, lapát, kanál, stb. a mosogatóba, a vaj a hűtőbe, a porkeverékes zacskó a szemétbe készült.

Felemeltem a zacskót, ami gyanúsan nehéznek bizonyult, és akkor jött a felismerés: annyira olvastam a hátulján a receptet, és közben tévéztem, és közben beszélgettem, hogy nem öntöttem bele a zacskó tartalmát a serpenyőbe!!! Megcsináltam a tejszínes szószos kaját a porkeverék nélkül…Hát ezért volt híg az öntet, nem azért mert sok vizet tettem bele…:-D

Na innentől vált igazán izgalmassá az esti program, hiszen nem tudtam, milyen lesz a szószos kaja szósz nélkül…? A teli zacskót egy óvatlan pillanatban visszacsempésztem a szekrénybe, és mint aki jól végezte a dolgát, leültem, és vártam hogy elkészüljön a vacsoraJ

Közben persze azon agyaltam, hogy mit mondok majd, ha nagyon nem fog hasonlítani a szósztalan történet ahhoz, ami az emlékeinkben él erről a kajáról…?

Mentő ötletként eszembe jutott, hogy teszek reszelt sajtot a tetejére, valamit talán enyhít a helyzet nyomorúságán.

A vacsora lassan el is készült, és ahhoz képest, hogy az egyik leglényegesebb hozzávaló nem került bele, egészen ehető lett. És így legalább nem ettünk mesterséges színezékekkel és adalékanyagokkal dúsított porkészítményt.


Nincsenek megjegyzések: