2008. október 26., vasárnap

Vasárnap

A mai nap sem telt el izgalmak nélkül.
Reggel persze nem tudtam aludni, mert 7-kor kidobott az ágy...Hiába győzködtem magam hogy nem 8 óra van, csak 7, a megszokás az megszokás.
Nem sokkal ksőbb már a konyhában ténykedtem, totális káoszt varázsolva az összes pultra túzhelyre, mosogatóba. Ez van akkor amikor az ember lánya háromféle húst, háromféle körettel, és még levest is készít...:-)
Korán le tudtunk ülni ebédelni, és pont a levest kanalaztam be, amikor az ablakon át láttam elsuhanni álmaim négykerekű csodagépét....! Egy jó öreg -valaha piros volt- ütött-kopott MTZ traktor képében:-)))
Így van ez amikor a ház asszonyának leghőbb vágya, hogy a jól betrágyázott földet felszántsák végre...Semmiféle csodajárgány nem tud olyan örömet okozni, mint egy traktor, ekével a hátulján.
És itt kezdődtek a bonyodalmak. egy darabig még csak-csak dolgozott a gép, aztán amikor a 3 éve nem művelt gyepes+ vastagon trágyás részre ért, akkor majdnem feladta a küzdelmet...Szegény traktoros is fogta a fejét, hogy ő még ilyen csapnivaló munkát életében nem végzett...Hát most igen. Talán majd tavasszal sikerül egy kicsit javítani a helyzeten, mert jelenleg úgy áll a dolog, hogy azon a bizonyos részen iszonyat nagy árkokat csinált a gép, ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető mélyszántásnak...:-(
A szántás többi része nagyon klassz lett. Nem tudom miért, de nekem olyan jó érzés látni a földemet szépen felszántva, mert benne a jövő év, a következő bő termés ígéretét látom....
Na persze amikor a gyomlálásnak van itt az ideje, akkor többnyire megkérdőjelezem az eszem épségét, de ezen is gyorsan túlteszem magam.:-))
Szóval szántás kipipálva, legközelebb jövő tavasszal lesz dolgom a kertben:-)
Addig viszont még sok munka vár, és ha olyan béna leszek, mint ma este, akkor sokáig is fog tartani. Elrontottam ma egy varrást, de úgy elrontottam hogy a kukában végezte. Háromszor varrtam meg, és háromszor bontottam el, amire rájöttem hogy mi a baj.
Na persze addigra a varrógép összes felmenőit megemlegettem, és a jó édes anyukája összes szentjeit....
Teher alatt nő a pálma aszongyák, hát ha ez igaz, akkor én nemsokára az ég boltozatjába verem a fejemet....Ez a varrógép nem adja könnyen a csodáit...
Persze amikor aztán sikerül "alkotni" valamit, akkor elfelejtem az összes kínokat, a gyötrelmes perceket, és így van ez jól.
Most viszont elteszem magam holnapra, mert reggel megyek a dolgozóba....egy picikét:-))

2008. október 25., szombat

Új nap, új remények

Hát ez a Wordbe írom, és bemásolom trükk, amit tegnap csináltam, ez nem volt jó ötlet, mert totál eltüntette a formázásomat, és a mosoly-jeleket.:-(
Ha belegondolok, ami nap sem volt az én napom...Reggel azzal kezdtem, hogy letakarítottam a szerszámokról és a talicskáról a bűnjeleket...Na nem a kertbe ásott hulláét, csak a trágyaprojektét:-))
Bizony nincs is annál üdítőbb érzés, mint amikor az arcodon, és a hajadon érzed a talicskáról visszahulló, a trágyától enyhén illatos vízcseppeket. Nyilván valamit nem jól csináltam, ezért föcsögött szanaszét az anyag.:-) A következő bakit akkor követtem el, amikor a lábamon lévő gumicsizmát akartam megszabadítani a nemes anyagtól a slagból erős sugárban fecskendező vízzel.
Eddig is sejtettem, hogy lyukas a csizmám, mert ha nedves fűben jártam, a jobb kisujjam pillanatok alatt nedves lett, de eddig azt hittem talán izzadékony az a lábam, és az az ujjam.
Ma kiderült a szomorú valóság, lyukas a csizma, mert egy szempillantás alatt totál elázott a lábam.:-(
Nos ezek után üdítőleg hatott, amikor a robotgéppel kevert palacsintatészta egy rossz mozdulat következtében beterítette a konyhapultot, csempét, tűzhelyet.
Nem káromkodtam. Vagyis nem halkan...:-)))
Az, hogy ezek után egy hímzést is elrontottam, már nem is lepett meg:-)
Viszont elkezdtem agyalni egy saját vállalkozáson, a múlt idők köszörűse mintájára egy mozgó varrodán agyalok...
Persze nem a 12 kg-os varrógépet cipelném a hátamon, hanem elmennék házhoz a megjavítandó dolgokért, hazahoznám, majd egy hét múlva visszavinném....
Nyilván nem gondolok arra, hogy ebből olyan jövedelemre teszek szert, hogy egy év múlva Thaiföldön nyaralhatok, de sok kicsi sokra megy...és a zippzárvarrató kuncsaftnak lehet hogy egy általam varrt táskát, kötényt, vagy párnahuzatot is el tudnék adni idővel.
És ha sikerül a kertet felszántatni, akkor jövő nyáron a zippzárbevarrás mellé -árukapcsolásként- egy kiló paprikát is eladok neki:-)
Ezt azért még jól át kell gondolni, mert azért a fix munkahelyen ülés, és bankszámlára fix fizetés érkezés mégiscsak megnyugtatóbb dolog hosszú távon....

2008. október 24., péntek

A sorok végén teljesen értelmetlennek tűnő L, J betűk vigyorgójelek voltak a wordben, csak ez a program átváltozatta őket:-)

A munka világa

Megmondtam , hogy megírom a memoárokat, hogy okulni tudjon a jövő nemzedék…hát most itt vannak:

Egy szép szeptemberi délutánon, épp a 16. (nem tévedés) szülinapom után, villámként hasított szívembe a felismerés: lehet hogy rákos vagyok…???
Na neeeemmm….Sok mindent kibírtam az utóbbi években, de ezt azért mégsem kéne…!
Persze amint kijöttem a rendelőből, rögtön felülírtam a doktornő véleményét az enyémmelJ
Igaz, amikor aztán 3 hét múlva a tumormarkerem is rossz lett, akkor azért összeestem, mint a tojáshab…L
Hála egy-két jóbarátnak, azért ezen is átléptem gyorsan.
Eközben, kb. egy héttel a dokinéni-látogatás, rák-gyanú diagnózis után, megtudtam hogy hirtelen munkahelyet kell keresnem…van rá 4 hónapom…L
Hoppá….Vége lesz életem eddigi - nem volt sokJ -legjobb munkahelyének??? El kell hagynom a kollégákat akiket annyira szeretek, és talán ők is engem???
Vége a rózsaszín álomnak, amiben én a naív szegény leány végre boldognak, és hasznosnak égondolhattam magam???
Ennyi volt…??? 2 év helyett alig másfél…? Az is szűken…L
Na ekkor már úgy éreztem, hogy a lelkem virágos mezejében egy elefántcsorda sasszézott végig…ez így már kicsit nekem is sok volt…pedig tudjuk..sok mindent kibírtam…J
3 nap totál fejbéli káosz után kezdtem megtalálni újra önmagam, igaz nem volt egy öröm akkor magamra nézni…J
Szóval talpra fel, és indulni tovább.
Újság, internet, iwiw, barátok…aztán megint újság, megint barátok. Sajnálkozás, bátorítás.
Bármerre forogtam, mint a macska a farka körül, mindig ugyanoda lyukadtam ki:
Meg kell találni a legjobbat, a nekem valót, a tutitJ
Idő van, ugyan már csak 3 hónap, de sebaj, ennyi idő alatt a világot is meg lehet váltani…annak aki ért hozzá…J
Első körben ugye gyógyszertárak végigpásztázása, mondván mégiscsak ez a szakmám…vagy mifeneJ
Első: gyakorlottat keres
Második: nincs felvétel
Harmadik: nincs felvétel
Negyedik: nem válaszol az email-es jelentkezésre
Ötödik: nem zárkózik el, várjuk meg az MR-stb. eredményt.
Újsághirdetés-Szuperinfo.
Szöveg:
Kereskedelmi osztályunkra…
Párbeszéd telefonon:
Én: Jó napot kívánok, stb.stb. érdeklődni szeretnék….
Hang: El kellene jönni munkamegbeszélésre ekkor és ekkor.
Én: Rendben. Meg lehet tudni valamit a munkáról?
Hang ( kissé morcosabb, mint az előbb) : meg fogja tudni.
Én: Máshova is kell mennem, szeretném tudni, milyen munka is ez amit ajánl…stb…stb..
Hang( sokkal morcosabb mint az előbb) : nem telefontéme, és különben sem vagyok olyan helyen…
Én ( visszautasítóan): köszönöm szépen, viszonthallásra.
Ügy lezárva, hirdetés átsatírozva vastagon.
Újsághirdetés-Szuperinfo (ugyanabban a számban mint az előző)
Szöveg:
Nagy múltú cég…..stb.stb…mellékállásba, főállásba…
Párbeszéd telefonon:
Én: Jó napot kívánok, stb.stb. érdeklődni szeretnék….
Hang: El kellene jönni munkamegbeszélésre ekkor és ekkor.
Én: Rendben. Meg lehet tudni valamit a munkáról?
Hang (kedves) sokrétű…Zepter kft.
Én: ( visszautasítóan): köszönöm szépen, viszonthallásra.
Ügy lezárva, hirdetés átsatírozva vastagon.
Újsághirdetés-Szuperinfo (ugyanabban a számban mint az előzőek)
Ügyfélszolgálatos munkatársat…stb.stb…
Próbálom hívni telefonon, egyszer, kétszer, ötször…nem veszik fel.
Ügy lezárva, hirdetés átsatírozva vastagon.
Újság- Zalai Hírlap:
Szöveg:
Próbavásárlókat keresünk…stb.stb.
Email a cégnek, önéletrajzzal.
Estére itt a válasz, kedden 5-kor „tréning”
Ott a helyem…J
A gond ezzel csak az hogy nem rendszeres munka, ergo nem rendszeres jövedelem.
A tréningen tök normálisak a „vezetők”, korrekt cégnek tűnik, aztán majd meglátjuk… a vak azt mondtaJ
Dolgoztam már más ilyen profilú cégnek is, úgyhogy nagy meglepi nem ért, persze, hogy a kézzel fogható, otp-egyenlegnövelő haszon mennyi lesz, az majd kiderül.
Újsághirdetés újra. Zalai Hírlap:
Fiatalos lendülettel, jó megjelenésű és kommunikációs készségű varrni tudó munkatársat nagykanizsai munkahelyre, vezető beosztásba felveszünk.
Jelenetkezni a „Szép Munka” jeligével lehet.
Hoppáááá…!
Ezt mintha itten teljesen én lennék???
Fiatalos? Igen, 16 évesJ))
Jó megjelenésű? Naná…..küldjek képet??? Bikiniset??? J) ( max. pár percig nem veszek levegőt, és homorítok nagyon…J
( Vagy domborítok? Van amit ki kell tolni, van amit meg behúzni, de erősen) lényeg, jó megjelenés az van. Pofikám is ééédes, főleg, ha esti szürkületben erősen leszálló ködben nézikJ
Jó kommunikációs készség….Óóóó az is van, adjon rá lehetőséget, hogy megmutassamJ
( Önbizalomban nincs hiány, ez már egy jó pont.)
Varrni tudó…Hát igen….ez is én vagyokJ
Az univerzális, csinos, jóbeszédű stoppolókisasszonyJ
Vezető beosztásba…..hát..nem aprózzuk el, kezdjük a ranglétra első fokán…J
A kérdés már csak az, hogy milyen cég, milyen munkahelyet hirdet ilyen szöveggel….?
Motivációs levél megírva, önéletrajzzal együtt elküldve.
Ha ilyen motivációs levéllel engem nem vesznek el, akkor senkit!
De hova is…?
Öletek:
· kisebbségi család az Ausztriában összekukázott anyagokból varratna velem valamit, és mivel ők analfabéták nekem kellene a bolhán eladni.
· Butikba varrónőt keresnek, aki a visszavitt selejtes dolgokat megvarrja, majd –mivel jó a beszélőkéje újra rátukmálja a vevőre.
· Kétes eredetű alapanyagokból hordható darabokat készít, majd magát cégvezetőnek kiadva boltokban házal vele.
· Fiatalos lendülettel bír, tehát gyorsan tud varrni, majd értékesíteni…
· Jó megjelenésű kell legyen, mert ő lesz a modell a ruhák fotózásánál.
· Jó beszélőkének is kell lenni, hogy ha esetleg a bolhán kel anyagot venni, akkor le tudja alkudni akár a csillagos eget isJ
Hát…itt tartunk most. Gondolom a jövő héten fény derül a nagy titokra…hogy miért is kell egy varrónőnek jól kinézni…?
A négyes ünnepet tele reménnyel és bizakodással töltöttem.
Bár az első napon már nagyon idegi alapon voltam, amikor kiderült, hogy a lovaskocsis mégsem vállalja a trágyahordást, és én tudom, hogy a kedves földem mennyire áhítozik már egy kis meleg, büdös és gőzölgő trágya után…
Na a mai nap, igaz sok viszontagság, telefon, futkosás után megoldotta az élet nagy problémáját: már ott meleg, büdös, és gőzölög a veteményesben a trágya.
A dolog nem volt ilyen egyszerű, sőt nagyon bonyolult szervezést igényelt.
Már célegyenesben látszott a dolog, amikor kiderült, hogy a kocsi nem bír feljönni a meredek dombon….Néhányszor nekifutott, aztán végül sikerült, ekkor viszont az volt a bibi, hogy a 70 m hosszú veteményes legaljára tudta lerakni az édes terhet, onnan viszont talicska, vasvilla, emberi erő kellett a végcél eléréséhez.
Természetesen a kocsi megsüllyedt, és kb. egy óra hosszat ment a tili-toli, hogy most akkor bentragad, vagy nem ragad bent.
Brutálisan szívatós délután volt.
Végül aztán ott maradtunk Miska fiammal ketten a gőzölgő halom mellett egy talicskával és néhány kéziszerszámmal….És mivel most láttunk életünkben először testközelből érett istállótrágyát, ezért nem is fejtörést okozott, hogy hogyan is álljunk neki...?
Végül aztán csak nekiálltunk, és kemény 4 órás munkával a helyére pakoltuk a 3 tonna érett gőzölgőt….A végén már immunissá váltunk a szagra, bele sem gondoltunk, hogy milyen végtermék az, amit tologatunk, pakolunk, gereblyézünk, szagolunk…és csúszkálunk benne….fiam megállapította, hogy csak az első fél óra volt sokkoló, aztán hozzá lehet szokni…J
Közben eszembe jutott az állítólagos rákos betegségem. Hát így bírja a munkát valaki, aki rákos beteg??? Affenét…..Az egész csak vaklárma…J Jójó, azért persze háromfélét eszem-iszom, ami gyógyhatású lehet…J
Most utólag bevallom: a hatalmas kupac trágya láttán nem reméltem, hogy mi azzal ma estig végzünk…de végeztünk, bár holnap reggel még kozmetikázunk rajta kicsitJ
Nincs is annál jobb, mint szombaton reggel, a tejfehér ködben trágyát lapátolni, mialatt a Napocska igyekszik utat törni magának a felhőkön át….:-).
Ja és persze énekelnek a madarak, mert a falusi romantikához ez is hozzátartozik…J
Amúgy meg nem panaszkodom.
Az egész heti lesz trágya/nem lesz trágya dilemma után ma megoldódott a kérdés.
És a jól végzett munka jutalmaként lazító fürdő, rántott gomba, és egy pohár sör várt….hát kell ennél jobb befejezése a napnak…?
Erre mondják azt hogy minden jó, ha a vége jóJ J
Na persze nyugodt álomra majd csak akkor hajthatom azt az okos, és jó kommunikációs készségű, csinos fejecskémet, ha a holnapi szántás projekt is sikeresen zárul.
És…aki ezekután azt mondja, hogy unalmas a falusi, egyedülálló nők élete, az hazudik! J