Diákmunka egy kattintásra

http://skolikagnes.blog.hu/2018/01/08/diakmunka_egy_kattintasra

2017

Az év vége nem sikerült valami jól. Feltörték a weboldalamat, és most az összes képet le kellett törölni és újra feltölteni. Még nem végeztem vele, úgyhogy most nem valami szép az oldal:-(
Szerencsére a szöveges tartalom nem tűnt el, mert azt nem tudtam volna újra megírni:-((

Színezőkönyv - gyerekeknek

Hamarosan elkészül az első színezőfüzetem! Néhány rajzot láttam már belőle, szerintem nagyon klassz lesz.
A színező egyelőre csak online lesz elérhető, tehát le kell tölteni és kinyomtatni.
7-8 db  A4-es oldalból fog állni:-)
Árát még nem tudom, de egyelőre nem is lényeges!!!
A könyvet mindenki megkapja INGYEN, aki kéri!
Ez az akció június 4-ig fog tartani!
TEHÁT, aki ír egy emailt a skolikagnes@gmail.com email-címre neki elküldöm a füzetet, INGYEN!
A levél tárgyába annyit kérek írni, hogy : színezőfüzet
Akár már most is megírhatod a levelet, nehogy megfeledkezz róla!
Ha megérkezik, visszaigazolom, és amint megkapom a grafikustól a kiadványt, már küldöm is!

A csodatermő fa című mesébe beleolvashatsz a www.skolikagnes.hu weboldalon!
Ugyanitt a mesekönyveim, novelláskötetem is megvásárolható!

Hogyan lettem meseíró?

Hogyan lettem meseíró?

Hosszú történet, nem is nagyon emlékszem a kezdetekre.

Gyermekkori  emlékeimet megosztottam már az Anyám öröksége című írásomban.

Aztán a későbbiekről azt  tudom, hogy az általános iskolában, gimnáziumban ment a magyar nyelv és irodalom, fogalmazások jól sikerültek, de kb. ennyiben maradtunk.

Amikor kicsiny gyermekeimnek sok-sok verset, mesét kellett - nem kellett, nem muszájból csináltam- felolvasnom esténként, még akkor sem jutott eszembe, hogy én??? Ilyet???

Pontosabban Weöres Sándor verseit olvasva, sokszor gondoltam arra, hogy ezt hogy? Milyen tehetség kell, milyen ügyesség, milyen zsenialitás???

És még rajta kívül is volt néhány író, költő, akit én is kifejezetten szerettem olvasni a versei, meséi miatt.

Az első írásom 2000-2001 körül készült. Egy kiskutyáról szól, az ő első pár hónapjának a naplószerű leírása. Szóval én voltam a kicsi aranyszínű spániel kutyus.

Ő a mi első kutyánk volt, és az első néhány együtt töltött hónapot örökítettem meg a történetben.

Ezt a történetet aztán otthon kinyomtattam és elajándékoztam néhány barátomnak és a családomnak.

Ezzel körülbelül párhuzamosan készült egy másik írás.

Már élethelyzet, más szereplők, más stílus.

Tulajdonképpen szerelmi történet, de mégsem az, hiszen a fő téma nem a szerelem, hanem egy betegség, és a beteg gyerek életének alakulása.

Ez a két írás még nem jelent meg könyv alakban, az elsőt csak pár példányban kinyomtattam, de a második még úgy sem volt elérhető senki számára.

Sok-sok évre el is veszett, mert eltettem egy CD-re, ahol levédtem jelszóval, amit aztán elfelejtettem.

Most pár hónapja tudtam megfejteni a jelszót, és majd talán egyszer ez is bekerül egy könyvbe.

A kisregény megszületése utáni évek zűrösek, hogy finom legyek, nagyon zűrösek voltak. Sok-sok éven át a legkisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy irogassak.

Aztán valamikor 2010 körül folytatódott a történet. Itt aztán felgyorsultak az események, mert amit írtam, megmutattam egy baráti társaságban, nekik tetszett, bíztattak, folytattam, megint tetszett, megint írtam és ez így ment. Persze most is csak egy darabig, de azért, 2010-re még visszatérek.

Szóval az úgy volt, hogy az óvónő nővérem megkért, hogy készítsek egy falvédőt a csoportszobájukba. Mindegy, hogy miről, gyerekeknek való legyen, mesés legyen, stb.

Sokat gondolkoztam, hogy milyen legyen? Mi legyen, ami mesés, gyerekes, meg tudom valósítani, jól fog kinézni és tetszeni fog a gyerekeknek.

Minden nem lehet rajta, de mi legyen a valami????

Aztán jött az ötlet a fával, na de mit teremjen? Hát teremjen sokfélét. De milyen ez már, hogy mindenféle van rajta? Hát csodafa...:-)

Ha csodafa, akkor varázsereje van? Igen! Akkor, készítsünk egy falvédőt és írjuk meg a mesét hozzá.

Szóval így kezdődött a következő fejezet.

Ebben az időben született a Csibemese is, mert ugye ekkor volt egy népes baromfiudvarom tyúkokkal, libákkal, kacsákkal, kotlóssal, tehát csak le kellett írni, amit látok, hallok a tyúkudvarban.

Persze kicsit kiszínezni, hogy érdekesebb legyen.

Aztán így született a mese a szétpukkadt retekről, aki a kertünkben nőtt, a bagolyról, akit mi neveltünk fel, a fenyőről, aki a kertünkben nőtt, a Szabóolló Tündérről, aki a varrós szobámban lakott. A csupa kék égről, csupa zöld fűről, ami az udvaromban körülvett, a vonatos mesék, gyermekkorom emlékeiből...és jöttek, jöttek, kívánkoztak a papírra egymás után.

Egészen addig, amíg újra nem következett be egy pár éves szünet.

Egy új élethelyzettel, új országgal, új körülményekkel, honvággyal kevert boldogsággal, hiányérzettel és kiteljesedéssel, egy teljes zűrzavarral, amit évekbe telt míg helyre raktam a fejemben.

Még a külföldre költözésem előtt elküldtem néhány írásomat egy országos hírű írónak, aki  szerint érdemes lett volna könyvbe szerkeszteni az írásokat. Csakhogy erre, akkor nekem sem pénzem, sem tudásom nem volt....

Ezekben az években kötöttem közelebbi ismeretséget egy közösségi oldallal. Mivel ez nem a reklám helye, nevezzük f-nek :-)

Olvasgattam, és ha már ott voltam írogattam is. Először csak rövid kommenteket, aztán hosszabb gondolatsorokat az élet folyásáról és a mindennapokról.

Itt aztán azt vettem észre, hogy sok embernek tetszik amit írok, és ahogy írom, és általában a témák is.

Azok mondjuk nem mindig, mert a véleményemet nem rejtettem véka alá, és nem volt a véka alatt a politikai hovatartozásom sem. És ugye itt kilőttem néhány "rajongót" a sorból.

Ami egyáltalán nem zavart, mert nem azért írtam, hogy szimpatizánsokat gyűjtsek és nem is azért, hogy ne gyűjtsek. Viszont aki azért szeret vagy nem szeret, mert oda tartozom ahova, az akkor inkább ne is szeressen. A tündérmesében nincs jobb és baloldal, nem azért izgalmas és érdekes...

Szóval itt gyorsultak fel aztán az események, és mivel anyagilag is jobban álltunk, mint régebben, megint előjött a gondolataimban a könyvkiadás.

Innen pedig már sokaknak ismerős a történet.

Kerestem egy megfizethető kiadót, összerendeztem egy kötetben az "első írói korszakomban" ( jáj de nagyképűűűűű szöveg...:-) készült írásokat, és vártam a postást:-)

Persze előtte leperkáltam a kiadónak egy kevés lóvécskát.

Ezt azért kellett, mert nem vagyok még (!) olyan nagy nevű író, akinek a műveiért sorban állnak a nagy magyar kiadók és örömmel kiadják úgy, hogy írócskának egy vasába sem kerül.

Nem, sajnos nagyon nem vagyok ilyen, tehát zsebre ment a játék, és még mindig arra megy.

És szerintem amíg világ a világ és fogok könyveket készíteni, mindig én magam kell, hogy finanszírozzam. Hacsak....nem találok ki valami nagyot és ütőset...Amire azért nem sok esély van.

Szóval így. Így volt, s így lesz.

Legközelebb egy mondókás könyv a cseppeknek, és egy kikapcsolódós-szórakoztatós-múltbarévedős a felnőtteknek.

Hogy hogyan is készülnek, arról egy újabb blog-mesében számolok be.

Utóirat: ez a visszaemlékezés 2016 elején született. Azóta megjelent a novelláskötet, és a mondókáskönyv is :-)
www.skolikagnes.hu

Amikor a kezemmel főzök....:-)

Amikor a kezemmel főzök, de az eszemmel nem…

Néha –nagy ritkán– szoktam olyan vacsorát készíteni, hogy valamilyen húst veszek, és arra teszek egy boltban kapható úgynevezett zacskós porkeveréket. Többféle cég is forgalmaz ilyet, olyan, mint a zacskós leves, csak ehhez tejszínt, tejet, vagy mást kell tenni – amit a recept előír–, összeforralni és rátenni a megpuhult husira.

Az egyik ilyen nevezetes alkalomkor elővettem az épp szimpatikus zacskót, és elkezdtem olvasni a hátulján, hogy mit, hogyan, s merre.

Közben szólt a tévé, és még közben beszélgettünk is, szóval ezer felé kellett figyelni.

Megpároltam a hús az egyik serpenyőben, a másikban pedig a zacskós porhoz készítettem a dolgokat.

Kicsi olajon hagymát, szalonnát kellett pirítani, arra a zacskó tartalmát, majd tejszínt önteni, aztán rá a husira, és betolni az egész cuccost a sütőbe.

Nosza pirult a hagyma, sült a szalonna zsírja kifele, a híradóban éppen valamelyik aktuális téma volt napirenden, a férjem pedig a munkahelyi élményeit mesélte.

Én pedig kavartam, szeleteltem, tűzállót vajaztam serényen. Amikor a hús kellően puha volt, és a hagymás szalonnás történet is jónak látszott, ráöntöttem a tejszínt,és a vizet,  közben rá-rá pillantottam a zacskóra, nehogy elrontsak valamit. Az egész motyót beleöntöttem a tűzállóba, és betoltam a gondosan előmelegített sütőbe. Innentől már csak várni kellett, hogy megpiruljon a kaja, és már kész is.

Ennél a pontnál átsuhant az agyamon egy gondolat, hogy talán több vizet öntöttem a szószra, mert szokatlanul hígnak láttam, de gondoltam semmi baj, majd elpárolog és jó lesz az.

Amíg a kaja a sütőben volt,  eltakarítottam a romokat a konyhapultról. Vágódeszka, kés, lapát, kanál, stb. a mosogatóba, a vaj a hűtőbe, a porkeverékes zacskó a szemétbe készült.

Felemeltem a zacskót, ami gyanúsan nehéznek bizonyult, és akkor jött a felismerés: annyira olvastam a hátulján a receptet, és közben tévéztem, és közben beszélgettem, hogy nem öntöttem bele a zacskó tartalmát a serpenyőbe!!! Megcsináltam a tejszínes szószos kaját a porkeverék nélkül…Hát ezért volt híg az öntet, nem azért mert sok vizet tettem bele…:-D

Na innentől vált igazán izgalmassá az esti program, hiszen nem tudtam, milyen lesz a szószos kaja szósz nélkül…? A teli zacskót egy óvatlan pillanatban visszacsempésztem a szekrénybe, és mint aki jól végezte a dolgát, leültem, és vártam hogy elkészüljön a vacsoraJ

Közben persze azon agyaltam, hogy mit mondok majd, ha nagyon nem fog hasonlítani a szósztalan történet ahhoz, ami az emlékeinkben él erről a kajáról…?

Mentő ötletként eszembe jutott, hogy teszek reszelt sajtot a tetejére, valamit talán enyhít a helyzet nyomorúságán.

A vacsora lassan el is készült, és ahhoz képest, hogy az egyik leglényegesebb hozzávaló nem került bele, egészen ehető lett. És így legalább nem ettünk mesterséges színezékekkel és adalékanyagokkal dúsított porkészítményt.

Frissítés 1.2

Az elmúlt évben ezen a  blogon kívül sok más oldalon is találkozhattok velem.
Az egyik hely a weboldalam, ahol a könyveimet mutatom be, és a könyvekkel kapcsolatos eseményekről írok:
www.skolikagnes.hu

Ezen kívül a blog.hu-n van egy blogom, ahol gyerekeknek szóló történeteket, gyerekekkel kapcsolatos cikkeket, riportokat olvashattok:
www.torpokelete.blog.hu

A másik blog.hu oldalamon pedig felnőtteknek szóló cikkeket, novelláimat, interjúkat talál a Nagyérdemű:-)
www.skolikagnes.blog.hu

Frissítés

Hamarosan jövök friss hírekkel, kézimunkákkal, könyvekkel, beszámolókkal.

Néhány mondat a németországi közlekedésről

Mi egy olyan helyen lakunk, ahol több kisváros van egymás mellett, olyan távolságra, hogy akár gyalog is át lehet menni egyikből a másikba.

Ezek a városkák néhány 10 000 lakosúak lehetnek.

A városkákat összekötő országúton is vannak közlekedési lámpák, gyalogátkelőhelyek stb.

A városokban is sok gyalogátkelőhely van, és a városban és az országút mentén is olyanok ezek a zebrák ( igazából zebra nincs, csak egy pár vonalas jelzés), hogy lámpa is van mindenhol amit a gyalogosok irányítanak. ( pontos nevét nem tudomJ)

Vannak persze olyan gyalogátkelőhelyek is ahol nincs lámpa.

MINDEGYIK lehetőségnél nagyon fontos: a gyalogosnak minden esetben elsőbbsége van.

Én azt szoktam mondani, hogy ha csak ránéz a zebrára, már akkor MEG KELL ÁLLNI az autósnak.

Itt nagyon keményen büntetnek a gyalogos gázolásért, főleg ha ez gyalogátkelőn történik….Nyilván ez is visszafogó erő, meg azért itt talán jobban betartják a szabályokat, mint pl. Magyarországon.

Itt simán elengedik a kis 6-7 éves gyerekeket iskolába egyedül, mert tudnak közlekedni és az autósok is figyelmesek.

Nem egyszer láttam már, hogy a zebrához érve körülnéznek, felemelik a jobb kezüket, ezzel jelezvén hogy várj, most én megyek át….Olyan aranyosakJ

Itt sok pici, óvodás gyerek jár pl. rollerrel, vagy kis bicajjal oviba. A nagyon kicsiket a szülő gyalog kíséri, a nagyobbakat kerékpárral.

Persze mondanom sem kell, nagyon sok helyen van lehetőség a kerékpáros –biztonságos!!!-közlekedésre.

De kerékpárral megy sok felnőtt is dolgozni, akár 5-10 km-re is. Télen, és esőben is…

Van, aki sima utcai ruhában, vannak viszont akik kerékpáros öltözetben mennek, és a munkahelyen öltöznek át. A munkahelyek többségén van lehetőség zuhanyozni is a bicajozás után, munkakezdés előtt…

Sebességhatárok:

Országúton 70 -legalábbis itt ahol én közlekedem a kisvároskák között-, de minden kereszteződés előtt, akár lámpás, akár nem, 50-re kell lassítani. aki elfelejti, kap fotót, hogy mindig emlékezzen…J

Aztán nagyon sok helyen kell 30-cal menni! Olyan helyeken ahol fokozott óvatossággal kell közlekedni, vagy ahol szűk az úttest, stb.

Ezt, hogy őszinte legyek elég nehéz volt megszokni, de muszáj volt, ha nem akartam fotót kapniJ

Persze lehet száguldozni is, de azt is csak módjávalJ  Nagyon sok autópálya van, sok autóút, ahol lehet gyorsabban haladni, de itt is óvatosan. Ezeken az utakon azért már vannak durva balesetekL

Annak ellenére, hogy fényképezőgépek ott is vannak sűrűn, amiket mondjuk én észre sem vennék, mert a többsége nem úgy néz ki mint egy telepített fotómasinaJ)

A saját tapasztalatom az, hogy az autósok nagyon udvariasak, nem tolakodnak, nem tolnak le az útról, nem mutogatnak.

Azok sem taplók, akiknek szép nagy terepjáró, vagy több 10 millás autó van a fenekük alatt…

(Nagykanizsán, a legutóbbi látogatásunk alkalmával is beintett egy nagy fekete autós…holott mi közlekedtünk szabályosan, csak az ő kocsija nagyobb voltJ)

Ami nagyon furcsa, az az, hogy a városokban sok helyen, a magyar logikának teljesen ellentmondóan, jobb kéz szabály van. Ezt az úttestre, a kereszteződésbe festett négyzettel jelzik….Tehát megyek akár egy széles, „főútnak” látszó úton, és egyszer csak egy mellékutcából kihajtanak elém, mert nekik van elsőbbségük…Persze nem mint az őrültek, mert számítanak arra, hogy aki a másik úton jön, esetleg elbambul és nem lassít a kereszteződéshez érveJ

Nagyon sok helyen, szűk utcákban is lehet parkolni mindkét oldalon. Itt csak az szokott problémát okozni, ha mindkét irányból  jön autó…mert ugye ezek sem egyirányú utcák.

Ilyenkor kölcsönös udvariasságnak kell következnie és megtalálni egy csepp helyen ahova beférünk amíg a másik elhalad. Mondjuk ezt egy több mint 4 m  hosszú Dacia Logannal néha elég nehéz kivitelezniJ

Parkolási lehetőség amúgy sok van, ebből kevés az ingyenes, de van ahol pl. fél óra időtartamra lehet ingyen parkolni, aztán vannak fizetős utcai parkolók, parkolóházak, ezek általában vagy lefelé vagy felfelé terjeszkednek. Mindkettőt utálom, mert csigavonalban kell menni a szűk utakon…L és ugye nem Smart-tal járok…J ( a Smart  kb. Kis-Polski méret)

Üzletek, magánházak előtt-mellett vannak saját parkolók, itt táblával jelzik, hogy melyik üzleté a parkoló, vagy mi a kocsi rendszáma aki oda beállhat. Vagy csak odaírják, hogy a lakók számára. És aki nem ott lakik, de odaparkol, az lehet hogy amire visszamegy a kocsihoz, már nem találja ottJ

Ennyi jutott hirtelen eszembe.

Én annak ellenére, hogy itt sokkal nagyobb a forgalom, mint ahol én otthon vezetni szoktam, sokkal több a tábla, lámpa, zebra, fényképezőgép, odahaza, nagyon gyorsan megszoktam.

Ja…és ha valaki egy üveg sört megiszik azért még nem veszik le a fejét…csak ha balesetet okozJ))

 http://de.wikipedia.org/wiki/Esslingen_am_Neckar

A nap híre: WC-pucolás közben verték félholtra.

2011. április 16., 17:55

Súlyos, 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett egy férfi egy zalai megyei faluban.
Este 8 óra után éppen az udvari árnyékszéket tisztította, amikor a szomszédai karókkal estek neki, mert betörőnek hitték.
-Semmiféle zajt nem hallottunk csak a lámpa fényét láttuk imbolyogni a szomszéd ház udvarán. Amikor kiszóltam, hogy ki az, nem válaszolt senki.-meséli a történetet az egyik "elkövető".- Perceken keresztül figyeltünk, zajt nem hallottunk, csak a lámpa fényét láttuk a szomszéd udvarában. Odalopóztunk és két darab bottal ütni kezdtük a betörőnek vélt egyént, és csak amikor megszólalt, akkor jöttünk rá, hogy hiszen ez a Jóska, a szomszéd Mariska néni fia...!
Akkor még nem értettük, mit keres este 8 után, lámpával az udvaron, csak amikor a szarral teli vödör tartalma a lábamra ömlött, akkor jöttünk rá a dolog lényegére...
Elnézést kérünk minden érintettől!
A dolog tanulsága: jobb egy vödör szar a szomszédtól, mint egy félholtra vert betörő. Az utóbbiért börtön jár, az előbbitől csak a gatyám lesz büdös.
( és a betörőről nem lett volna kedvem féligigaz mesét írni) :-)))

Blogszerkesztés-újratöltve:-)

Több mint két év szünet után megpróbálom újraéleszteni a blogot. Több okból is, amelyeket nem részleteznék, csak a legfontosabbat: közkívánat:-)
Felteszek ide majd néhány, az elmúlt két évben született írást, de lesznek új tartalmak is.
Ezekről bővebben később.

Advent II.

Aztán van karácsonyi vásár Esslingenben is.
Sőt ott nem is egy hanem mindjárt három is:-)
Van egy olyan bolhapiac szerű, ahol használt dolgokat és kézműves termékeket lehet venni.
A használt dolog alatt nem a Mo-n megszokott lopott fűnyírót és láncfűrészt kell érteni.....régi könyvek, használati tárgyak, kerti, szobai díszek, stb.
Aztán van egy karácsonyi vásár, mindenféle fajta, színű, illatú, anyagú és persze árú ajándéknak valóval.
Konkrétan amit el tudsz képzelni, azt ott megveheted...sőt még annál is többet.
Erről van sok-sok képem és majd még lesz id, de majd egy külön képtárba teszem fel....:-)
Aztán van még egy középkori vásár...lévén hogy a kisváros nagy része régi város, régi házakkal, szűk utcácskákkal:-)
Ebben a vásárban az árusok középkori öltözetekben vannak egész nap..pontosabban nov.22-dec.22 között minden nap:-)
És....olyan dolgokat árulnak amit abban a korban vettek, használtak az emberek.
Gyapjúból, pontosabban olyan filcszerű anyagból készült ruhákat, között kesztyűt, sapkát, kézmelegítőt, zoknit.
Fából készült kupát, edényeket, tányérokat, evőeszközöket.
Házi készítésű szappant, lekvárokat, likőröket, borokat, ételízesítőket.
Ezek nagy részét meg lehetett kóstolni vásárlás előtt. Persze csak nagyon kis adagot adtak, de ha valaki végigkóstolta az árukészletet, akkor eléggé rózsaszínbe látta volna már a világot:-)))
És jó kislány voltam, csak a vadrózsabort kóstoltam meg, aztán vettünk is egy üveggel:-)
Aztán volt ott bőrdíszművel, szőrmeárus, késkészítő, akinél lehetett kést, ollót éleztetni is.
Volt kosárfonó és volt aki ágakból seprűt kötött.
Voltak "templomos" díszeket árusítók, itt mindenféle méretben, színben és formában pompáztak a keresztek, rózsafűzérek, kis szobrocskák, képek, stb.
És persze sok-sok olyan bódé, ahol enni és inni lehetett...mindenféle finomságot.
Ez nagyon meglepett, mert kiderült számomra, hogy a népek nem is vásárolni jönnek, hanem enni:-))))))
Összegyűlnek egy ilyen bódé előtt az ismerősök, esznek -isznak közösen és közben beszélgetnek.
A bódéknak legalább a fele kaját árult...volt ám ott olyan illat, hogy nagy akaraterő kellett, hogy ellent tudjunk állni....:-)
A férjem nem szeret ilyen helyeken enni...de én közöltem vele, hogy egyszer eljövök egyedül és fogok enni valamit...lehet hogy nem is csak EGY valamit....:-))))))))
Hm..mert ennek olyan jó hangulata van.....:-)) Mint Kanizsán a Vásárcsarnokban állva enni a sült hurkát:-)
Ja és persze van körhinta a gyerekeknek, lehet nyíllal célba lőni, vagy középkori "szerencsejáték"...
Ez rajta van a videon amit majd belinkelek ide.
Egy hordó teteján kis házikók vannak és két egér...Arra lehet fogadni, hogy melyik házba megy be az egér, amikor elengedi a gazdája. A ház tetejére kell tenni az 1 eurost, és ha oda megy be akkor visszanyeri az ember, ha nem akkor elveszti:-)
Hát..órákat lehetne mesélni erről a vásári mindenféléről...és akkor még a stuttgartiban nem is voltunk...:-))

Advent I.

Néhány érdekesség, és élmény a várakozás csodaszép időszakából.
Itt már november végén elkezdődik az ünnepi készülődés. Mindenhol sütnek, és már van ahol becsomagolt ajándékokat is láttam..( én meg még meg sem vettem őket:-)))
És persze kikerültek az ajtóra, falakra, asztalokra a karácsonyi dekorációk.
Ha ez még mindig enm hozza meg a kellő hangulatot, el kell menni egy karácsonyi vásárba.
Akár válogatni is lehet, mert majd minden városban van, valamilyen.
Itt ahol lakunk Advent 1. vasárnapján volt egy vásár. Az itteni iskolások, ovisok, egyházi közösségek készítettek apró ajándékokat és árulták a vásárban. Mindenki külön kis sátrakban, és mindenhova oda volt írva hogy melyik iskola, óvoda vagy gyülekezet készítette. A bevétel -gondolom- megy a közösbe.
Itt nem vásároltam semmit, csak a forralt bort -pontosabban glüh wein- kóstoltam meg.
Jó magyar szokás szerint megkerestük az akciós áron kapható borocskát. 2 euro helyett 1,50 volt kiírva
Na mondom tök jó, ez pont az amit keresek:-) Férjemet kértem meg, hogy intézze el a vásárlást:-)
Nagyon meg voltunk lepődve, amikor 1,50 helyett 2,50-et kértek....de nem reklamáltunk.
Megittam, bár néha kissé keserű volt, mert úgy éreztem átvágtak, becsaptak.
Gondoltam megérdemelnék, hogy a szép, festett kék pohararat egyszerűen ne vigyem vissza a pulthoz, hanem elvigyem emlékbe...:-((
Amikor megittam a borocskát a férjem visszavitte a poharat, és nem csak egyszerűen letette, mert mondott neki az eladó valamit.
Kiderült, hogy visszaadott neki 1 eurót...mert az a pohár betétdíja volt...:-))))))
Aki visszavitte, annak tényleg 1,50-be volt a bor, aki hazavitte a poharat, annak 2,50.
Hát...minden jó ha a vége jó:)))

Pizzaparty

Most picit sajnálom hogy nem vagyok otthon, mert kimaradok egy jópofa kezdeményezésből..illtve mivel a számlaszámuk megvan, azért valamit tudtam hozzátenni a sikerhez:-)
Bemásolom ide a felhívást, hátha valakinek megtetszik és a jó ügy segítségére siet...

Már gyűlt össze pénz, torta, ajándéktárgy, stb.felajánlás, de még dec. 21-ig bármi lehet:-)))

Jótékonysági Pizza Party Nagykanizsán!!!

Tisztelt Ismerőseim!

A sok bosszúság és negatív történés után a segítségeteket kérem! Láttam a tévében, hogy Bp-n sztárok szolgáltak fel pizzát rászoruló gyerekeknek. Azt gondoltam ki, hogy sztárok nélkül csináljuk meg ezt itthon, Nagykanizsán is! Nagyon gyorsan kiszámoltam, hogy ha mától 10 napig sikerül összegyűjteni legalább 100 ezer forintot, akkor száz kanizsai kisgyerek kaphat pizát és üdcsit, vagy kakaót Karácsony előtti utolsó tanítási napon valamelyik pizzériájában!

Természetesen keressük azt a pizzériát is, ahol ezt meg tudjuk oldani, és nagyon kérem a segítségeteket! Gyűjtsünk össze 100.000 Ft-ot! Várom a felajánlásokat itt, vagy akár ha valaki nem akarja a nevét adni akkor privátban!

Próbáljuk meg, hátha sikerül!

Köszönöm előre mindenkinek!

http://www.facebook.com/profile.php?id=1267119647


Akkora az érdeklődés, hogy íme a hozzájáruláshoz szükséges információ! ... és mindenkinek nagyon nagyon köszönöm!!!!

A Jótékonysági pizzaparty támogatását a 11773494-10497973 számlára lehet küldeni Tar Mihály nevére, "pizza" legyen a közlemény! Köszönöm!

Én is köszönöm:-)

A kék színű vödrök esete a takarítószemélyzettel

2 héttel ezelőtt a fejembe vettem, hogy lemosom az ajtókat az egyik lakásban. Ehhez kértem ( emailen) egy vödröt a tulajtól. Azt írta vissza, ott lesz a vödör amikor megyek.
Nagy elszántsággal meg is érkeztem, egy vidám csütörtöki napon, és előbb sorra vettem a "Grundreinigungot" az alaptakarítást.: fürdő+WC, portörlés, porszívózás, felmosás.
Ezután kezdtem keresni a vödröt.
A lakásban nem találtam, de a tetőteraszon ( legfelső lakás, hatalmas füves, dísznövényes tetőterasszal) megláttam egy nagy kék vödröt. Gondoltam, biztosan ő az...:-)
Kimentem érte, hát volt meglepi, mert a kivül egészen rendesen kinéző vödör belül csupa szutyok volt: virágföld, száraz levelek stb. volt benne.
Tehát ez egy kerti vödör...
Sebaj gondoltam, ez egy takarítónőnek nem lehet leküzdhetetlen probléma: bevittem és szépen kipuceráltam.
Félig engedtem vízzel, és célba vettem az első ajtót, ami a legközelebb volt, a bejárati ajtót.
( a történet további részéhez fontos, hogy az előszoba fapadlós)
Nekiálltam az ecetes tiszítószerrel sikálni az ajtót, ügyet sem vetve a vödörre.Kb. 5 percig csak az ajtóval foglalkoztam, majd mentem a vödörhöz tiszta vízért.
Igenám, de addigra a tiszta víz egy része elárasztotta az előszobát....mert a kerti vödör azon túl, hogy kerti, még lyukas is volt....
Na gyorsan rongy szanaszét dob, vödör bevisz a kád fölé, hogy a maradék oda menjen.
Aztán előszobafelmosás és kicsi bosszankodás. Nem nagy, mert ezek a történetek inkább megnevettetnek, minthogy dühöngjek miattuk:-) ( meg legalább van téma a blogban)
Este már itthon nekiültem levelet írni nekik. Mivel ugye kissé hézagos ( szakadékos) a nyelvtudásom, kb. 3 órába tellett a 2 mondat:  a vödör lyukas volt. STOP. legközelebb viszek magammal vödröt. STOP.
Na ma reggel újult erővel és lelkesedéssel, kezemben a kicsi kék vödörrel elindultam  a színhely felé.
Amint beléptem az előszobába megláttam egy kicsi KÉK vödröt, ami csak rám várt....:-)))
Legalábbis akkor még azt hittem....
Na gondoltam csudajó nekem, a nagy kék lyukas vödör helyett most van két kicsi kék vödröm, tehát akár mindkét kezem külön vödörben dolgozhat:-))
Takarítás után aztán előkaptam az ottani vödröt, gondoltam használódjon az, ne az enyém.
Hatalmas volt az örömöm, amikor kiderül: NEM lyukas!!!:-))
Szépen tettem bele vizet, mentem ajtót mosni. Amikor elhasználódott a víz, gondoltam teszek bele másikat.
Bevittem a fürdőbe a vödröt és.....................................
Kiszakadt a hülye füle a helyéről, a vödör leesett, elrepedt és az össze víz a járólapra folyt.....:-((((
Én pedig itt álltam a tócsa közepén, a kezemben a vödörfüllel és akkor már tényleg nem tudtam hogy nevessek vagy sírjak....
Meg van átkozva ez az ajtómosás, annyi szent.....
És ekkor főszerepet kapott a saját kicsi kék vödröm. Aminek a segítségével végül le tudtam mosni az ajtókat, úgyhogy most olyan ecetszag terjeng a lakásban, hogy szerintem estére tele lesz muslincával:-))))))))
És sajnos szegény vödröt ott hagytam az helyett, amit sikerült hsználhatatlanná tenni....
Úgyhogy most egy kis kék vödörrel szegényebb, de egy blogbejegyzéssel gazdagabb vagyok:-))









.

Hm:-))

Hát ennyit számít egy izgalmas cím a bejegyzés elején:-) Kb. 8x annyian nézték meg a három pasis bejegyzést, mint az átlag forgalom:-))
Azt hitték hű de izgi lesz:-))))) Mondjuk nekem izgi volt, mert tényleg féltem kicsit:-)
Na..most nem is akarok mesélni, csak egy dolgot, amit még nem mondtam: Itt, Németországban a bevásárlóközpontokban, hivatalokban stb. nincsenek biztonsági őrök. :-))
Hogy kamerák vannak-e felszerelve azt nem figyeltem még meg:-)
De azért tök jó, hogy ha bemegyek vásárolni valahova nem áll oda a rögtön a hátam mögé egy őr és nem vizslatja minden mozdulatomat. És persze a bolti eladók sem tesznek ilyet....:-)

Három pasi kényeztetett...

Három pasi kényeztetett....:-)))
Először "lelocsoltak", aztán jöttek a simogatások. Itt már menekültem volna, annyira nem tetszett a dolog, de nem volt mit tenni, ki kellett bírni. Na az, hogy még fizettem is ezért...csak hab volt a tortán.
Úgy történt, hogy elmentünk lemosatni az autót. Persze itt az sem úgy működik, mint otthon.
Beálltunk a sorba, és vártuk hogy ránk kerüljön a sor, és be tudjuk gurulni a kocsival a mosóba.
- Mikor kell kiszállni?- kérdeztem a férjemet.
- Nem kell kiszállni, csinálj minden úgy, ahogy én.
Cseppet sem nyugtatott meg a válasz, de vártam nyugodtan és türelmesen.
Jött az egyik alkalmazott -történetesen egy nőnemű- és megkérdezte milyen szolgáltatást szeretnénk...Megmondtuk, fizettünk és vártunk tovább. Persze az egész nem tartott tovább 3 percnél.
Aztán a néni intett, hogy mehetünk előbbre. Na..itt kezdődtek a bajok. Előugrott három pasi és elkezdte mindenféle fecskendőkkel, elől-hátul, felül és oldalt locsolni az autót.
Ez még itt tetszett, hiszen a víz nem gyütt be az utastérbe:-)))
Aztán az egyik előbbre irányította a kocsit pár méterrel. Mint utóbb kiderült, ez már egy futószalagszerű izé volt. Itt már nem kellett járatni a motort, gázt adni, stb. ment magától a szalagon.
Szóval előbb lelocsolták a kocsit vízzel, ami olyan magasnyomású izéből jott, aztána  szalagon gurultunk tovább, ahol mosószeres mosás kezdődött.
Ez még olyan lájtos volt...
Utána viszont jött a simogatás, ami annyira már nem tetszett. Mindenfelől, oldalról, föntről jöttek a nagy simogató törlő-akármilyen pamacsok, amik körülvették, kényeztették az autót. Mi meg bent ültünk közben....
Belegondoltam Úristen mi lenne, ha lenne egy áramszünet, vagy egy akármilyen gond, ami miatt itt kellene ülnünk a nagy pamacsok között, amiknek ijesztő hanjguk is volt és  vizesek voltak...
És a nagy böszme kék pamacsos izé ott táncolt a szélvédőn..és oldalt, és fölül...Úgy tűnt, itt megállt az idő..ebben az autómosós, vizes, zajos világban...
Menekülési útvonal nincs, ki kell bírni...És kérdés, hogy hol a vége a dolognak??? Mert ugye az a legjobb többnyire. A vége...
Nagy sokára kivilágosodott, láttam hogy az előttünk lévő autó már "szárad"...
Ott a végén -utójáték gyanánt- még megszárították, megtörölgették levaxolták a kocsit, és már látszott az út a szabadság felé.
Ez volt az a pont, ahol meg mertem szólalni. Addig görcsösen kapaszkodtam az ajtóban egyfelől, a férjem kezébe másfelől..
És itt akkor azt mondtam na ide aztán soha többet...
Olyan kocsimosó amiben végig ott ül az ember, levizezik, lesamponozzák, újrra vizezik, megszárítják..és mindent ép ésszel ébren kibírni...
Kösz...ennyi épp elég vót:-))

Újabb megszívlelendő:-)

Hát igen, minden napra egy mese:-))..mint a mesében:-)
( gyerekeimnek volt egy mesekönyve ilyen címmel)

Szóval:  sose porszívózz háttal az ajtónak egy üres lakásban.
Én, ezt, akkor...még nem tudtam:-))
Így hát porszívóztam. 
A bejárati ajtóval szemben lévő hálószobában taszigáltam éppen a porszívót, elmerengve a saját gondolataimban. Közben nézegettem ki az ablakokon, amelyik két falon, tehát két oldalról egy-egy erdőrészre néztek. Gyönyörű színes falevelek táncoltak a nevető napsütésben...néha egy-egy le is esett a nagy táncolásban.
Igazi, valódi gyönyörű őszi idő...hm...milyen szép is.....:-)
-HALLLLÓÓÓÓÓ- majd bepakoltam a gatyámba a cuccost, úgy megijedtem!!!! A háziasszony tök váratlanul hazaállított és a porszívó zajától, s csendes mélázásomban nem hallottam, ahogy jön fel a lépcsőn, csak amikor már rámtörte a bejárai ajtót...nosza el is dobtam a csövet amit fogtam, rögtön:-))
ÁÁÁááááá a frászt hozod rám -tört ki belőlem, természetesen magyarul...
Valahogy megérthette mit mondok, mert sűrű elnézéseket kért....Aztán egy jót nevettünk a dolgon:-)
Ez a nő amúgy mindig jókedvű, mindig kacag, szerintem fel kellene írni receptre néhány embernek....:-))
Egy szó mint száz: sosem lehetsz biztos benne, hogy az üres lakásban valóban te vagy egyedül:-)
Ja..éppen ezért ne csinálj soha olyan az üresnek hitt lakásban aminek a háziak nem örülnének ha látnák....:-)
Pl. ne kapcsold be a tévét, ne merülj el egy kád forró vízben, ne egyél ki a hűtőből semmit...és ne feküdj az ágyacskába.....:-)

Vasalás monoklival:-)

Jó tanács munkakeresőknek: ha találsz egy takarítónői hirdetést és az áll benne, hogy vasalni IS kell, akkor légy nagyon körültekintő...nehogy valami romantikus lelkületű háziasszony legyen, akinek a cuccait vasalni kell.
Én, ezt, akkor még nem tudtam.
Aztán jött a hidegzuhany amikor megmutatta a munkaadó, hogy mit kell vasalni...csupa fodor blúzocskákat...
Az egyiknél lemértem az időt, 15 perc volt egy blúz vasalása:-))
Még jó, hogy aznap csak kettő volt:-) A következő alkalommal nem voltak fodros blúzok, csak blúzok. 6 db...ezekkel is játszottam egy csomót....(merthogy ráadásul utálok vasalni..:-))
Fizetségem a jó munkáért egy monokli lett, amit saját magam szereztem be magamnak.
A konyhai alsó szekrény, ahol a tisztítószereket tartják a következőképpen néz ki: felül egy fiók, alul egy két polcos, normál méretű szekrény. Onnen kellett kivennem valamit.
Lehajoltam és a szokásos lendülettel kinyitottam az alsó szekrény ajtaját....baaaiiinnngggg....hirtelen beesteledett vagy mi, mert csillagokat láttam....
Úgy hozzácsaptam a szekrényajtót az orromhoz pont a szemem sarkában hogy öröm lehetett nézni...:-) Mert mint utóbb kiderült, a felső fiók csak trükk volt...az alsó ajtó és a "fiók" együtt nyílik...tehát nincs ott fiók, csak úgy néz ki az ajtó, mintha...
Szerencsére talán nem dagad meg és a színe sem változik a szemem környékének, mert aztán magyarázkodhatok -németül-, hogy ki vágott képen:-)))

Meglepetések hete

Az egyik helyen ahol dolgozom, minden alkalommal "szép rend" fogadott. Persze nem takarítottak ki, mielőtt megy a takarítónő, de elpakoltak, hogy nekem ne a személyes cuccaik pakolásával kelljen tölteni az időmet.
A feladatokat mindig mindenhonnan emailben kapom( modernkori takcsinéni:-)))
Itt is történt emailváltás, válaszoltam is nekik. Ez volt a baj:-) mint utóbb kiderült:-)
Szóval megyek reggel dolgozni, tök kómásan, hétfőn, borult időben....
Kinyitom az ajtót ( van kulcsom) bemegyek, és mint ahol bomba robbant előtte, úgy nézett ki a lakás...Vasalt ruhák mindenfelé a nappaliban, cipők, gyereksapkák szanaszét, konyhában rendetlenség...
Az asztalon a megszokott üveg ásványvíz+pohár, törölköző, múlt heti fizu helyén SEMMI!!
Egyből kiment az álom a szememből, először jött a döbbenet utána már csak nevettem és próbáltam úrrá lenni a káoszon:-)
Persze a takarítás így sokkal tovább tartott, mint amikor rendben hagyják ott a lakást.
Aztán amikor jól végeztem a dolgomat hazajöttem és vártam a reakciót és magyarázatot.
Meg is érkezett, estefelé, sűrű bocsánatkérések közepette.
Félreértették a levelemet, és azt hitték, aznap nem megyek dolgozni...:-)
Férjemmel elolvastattam, elvileg világos és érthető volt amit írtam, de ha valaki nagyon akarta, félreérthette:-)
Örörm az ürömben: a következő alkalommal az ásványvíz+pohár, törölköző és múlt heti fizu mellett egy kis doboz bonbon is várt...:-))
A másik meglepi a következő napon, a másik helyen várt.
Szintén reggel, szintén kóma, félig nyitott szemmel autóztam kb. 5 km-t. Szerencsésen odaértem, parkolóhelyet is találtam. Pont azért mentem egy fél órával korábban a szokottnál, hogy legyen parkolóhely. Persze ez fél órával korábbi felkelést is jelentett.
Szóval odaértem, és ahogy mentem felfele a lifttel, már elővettem a lakáskulcsot, felért a lift, megtaláltam az ajtót, dugnám be a kulcsot....nem megy be a zárba.
Álom szememből rögtön ki, próbálom újra. Nem megy. Nem jó a kulcs a zárba, és a záron látszik hogy le lett cserélve.
Kár, hogy engem erről nem érdesítettek...:-)
Férjemet felhívtam hogy most mit csináljak. Volt nálam egy telefonszám, kértem hogy hívja fel. Hívta is.
Hallottam. Mert a bezárt ajtó mögött csörgött az üres lakásban:-)
Aztán próbáltam itt is úrrá lenni a helyzeten. Keresni kezdtem a kulcsot -mert nyilván új zár van az ajtóban) a lábtörlő alatt, a szekrényben, a szekrény tetején, a gyerek kisautója alatt, de nem leltem meg...
Próbáltam újra és újra összehozni a nálam lévő kulcsot a zárral, de nem ment. Lebattyogtam (lifttel) az utcára beültem a kocsiba és vártam...hátha megjönnek, arra az időre, amikor menni szoktam.
Fél órát ültem a kocsiban, de nem jöttek. Felmentem újra, mondom hátha béna voltam és ezért nem tudtam kinyitni az ajtót...( ebből is látszik, mindent megtettem, ami emberileg lehetséges volt)
Aztán mint aki jól végezte a dolgát, hazajöttem....és bánatomban kézimunkáztam egész délután:-)))
Este jött a levél: sűrű elnézésekkel, hogy elfelejtették a zárcserét és azt hogy tegyenek ki nekem egy kulcsot....de ha még ezek után is úgy gondolom hogy mennék hozzájuk dolgozni, akkor elgközelebb kiteszik...:-)))
Mert ugye itt akár nyitva is lehet hagyni az ajtót akkor sme történik semmi rossz.
Ennél a lakásnál amúgy elfordult már, hogy megyek reggel kómásan és résnyire nyitva az ajtó...bent meg senki...:-) Miután végeztem a munkával, én azért becsuktam rendesen magam után, biztos, ami biztos:-)

.

Sajtos nokedli ebédre

Tegnap este elmentünk egy olyan parasztgazdaságba, ahol a saját maguk által termelt élelmiszereket árulják.
Persze mást is, gondolom a közeli gazdaságokból származó mézet, tejet, stb.
Amit ők termelnek: tojás ( több 100 db-nyi mennyiségben), alma, sütőtök, száraztészta és házi készítésű húsáru.
Ezt Hausmacher Wurstnak hívják és többféle izesítésben van. És konzervdobozban.
Merthogy nem kolbász vagy más száraz vagy füstöltáru, hanem konzervdobozba zárt húskeverék.
Kb. akkora dobozban van, mint otthon a lölcshús, de az íze fényévekkel finomabb. Pontosabban ez ehető. Az otthoni meg nem.:-)
Vettünk ebből kétféle izesítésűt, ezen kivül száraztésztát. Ezt úgy hívják hogy Spätzle, magyarul nokedli.
Persze meg sem közelíti a magyar nokedlit, legalábbis a formájában nem.
Ez olyan mintha a magyar szélesmetélt lenne, csak kicsit keskenyebb és olyan szabálytalan, mintha életlen lett volna a kés amivel szeletelték.
Nagyon sokféle ételt készítenek belőle, pl. a Käse Spitzle-t a sajtos nokedlit. Ez is amolyan nemzeti eledel-féleség.
Tegnap este főztünk mi is belőle, és ma az volt az ebédünk. Persze, hogy valami magyaros is legyen benne, tettünk rá pirított szalonnakockákat és jó sok reszelt sajttal kevertük össze.
Nagyon finom lett:-)