2011. szeptember 9., péntek

2. nap

Szerencsét próbálásom egyik legfontosabb eleme, hogy a nyelvet nem igazán beszélem, és ennek megfelelően nem is értem...viszont bátor vagyok és vakmerő, ahogy a mellékelt ábra mutatja:-)
Második nap postára kellett mennem.
Simán vettem at akadályt, köszöntem - németül- amikor bementem, megköszöntem a visszajárót -németül, aztán kifele még egy könnyed Tschüss-t dobtam feléjük:-)))
És...sikeresen végre hajtottam a feladatot, feladtam egy levelet, németül:-))
Ez a Tschüss egyébként megér egy bejegyzést, mert ezt itt olyan hihetetlen hangsúllyal tudják mondani, hogy ennek az elsajátítása nehezebb lesz, mint a munka amiért jöttem.
És mindig minden eladó tök jókedvű és úgy örül nekünk, mintha a fizetése múlna azon hogy vásárolunk-e?
Délután vásárolni is mentünk. Állunk a pénztárban, előttek egy fiatal srác fizet. Aztán kicsit megakad a dolog, mert nehezményezi, hogy az árut amit nem nem azért az akciós árért számolták, amennyiért ki volt rakva. Na itt elkezdődött a tanakodás, huzavona, a pénztáros segítségért, majd kulcsért kiáltott, mert a srácnak volt igaza.
Miközben vártuk a kasszakulcsot, a srác kibontott egy csomag szőlőcukrot, ami éppen akkor vásárolt, és adott belőle egyet a pénztárosnak, egyet nekünk, mert türelmesen vártunk amig elintéződik az ügye.
Hoppá.....!
Sokszor álltam én már otthon a pénztárakban, sokszor volt torlódás is, de ilyet még nem tapasztaltam...
És persze a kedves gesztus hatására a boltban boldog lett a kis közjáték összes szereplője...és ez tök jó érzés volt:-)

2 megjegyzés:

Jolimama írta...

Be-benézek ám Hozzád, drukkolok, hogy rendben menjenek a dolgaid, legyőzd például a felmosót:-)

skolikagi írta...

Jolimama drága, köszönöm a drukkot, rámfér:-))
A felmosó valszeg úgy működik, hogy kézzel kell kicsavarni:-)