Kakaóscsiga reggelire

Tegnap reggel esett az eső, ezért kocsival kellett elfuvarozni a férjemet a munkahelyére.
Ja..és sötét is volt. Mert itt később világosodik, mint otthon, és persze felhős is volt az ég.
Szóval a reggeli kómában, majdhogynem sötétben tapogatózva tettük meg az utat.:-)
Visszafelé aztán olyan útvonalon kellett mennem, ahol még egyedül nem jártam: egy hatalmas szerpentinen vezetett az út, olyan kellemesen kanyargott, hogy nem volt esélyem sem elaludni...:-))
Az jutott eszembe, hogy talán a kis angyalkák szétmarcangolták a reggelire kapott kakaóscsigát, és azt fektették le a földre, országút gyanánt:-)
Igaz, édesnek nem volt mondható, de kanyargott rendesen:-)
Amúgy az itteni közlekedés megint megér egy misét...Reggel olyan iszonyatos tömeg tud lenni, hogy nagyon:-)
Ma reggel kb. 3 km-es torlódás volt az egyik kisvároson keresztül...az egyik végétől pont a másikig tartott...És ez nagyjából minden reggel így megy.
Persze néha van idegbaj, meg tolakodás, de szerintem azért nagyrészt türelmesek és nyugodtak a németek.
Sok olyan útszakasz van amikor el kell engedni a szembejövőt, hogy elférjünk. Ilyen helyen még sosem tapasztaltam, hogy erőszakosan furakodott volna valaki.
És persze a gyalogosoknak mindig igaza van. Már ha csak ránéz a zebrára, már akkor meg kell állni az autósnak:-)
Vannak persze váratlan helyzetek, mint minden olyan helyen ahol rengeteg forgalom van.
TEhát itt is érvényes az hogy a vezetőnek sok-sok szemmel kell rendelkeznie, hogy átlássa a dolgokat.
Persze vannak szép részei is a dolognak. Amikor tegnap reggel leértem a szerpentinről, előttem  a Neckar hídja látszott, amelyen egy 4 sávos út van, mindenfelé lehajtókkal és felhajtókkal.
És persze az összes sáv tömve volt, lassan araszoló, kivilágított "kis" autókkal:-)
Szép volt...persze lehet hogy csak az én falusi közlekedéshez szokott agyacskámnak:-))